Nos, a Biblia kétségkívül a világ legismertebb, és tudomásom szerint legolvasottabb írománya, de hála az Egyház agymosó tevékenységének, egyre kevesebb ember veszi komolyan, megismerni sem hajlandók a tartalmát, és elkönyvelik valamiféle vallási propagandának, holott – még azzal együtt is, hogy az utóbbi évezred során rengeteg önkényes változtatást eszközöltek a szövegek összetételén – olyan információkat tartalmaz, amelyek ha válaszokat nem is adnak, de a helyes kérdéseket karóként ütik a fejünkbe. Vonatkoztassunk el a vallási, egyházi kapcsolódástól, tekintsünk rá történelmi feljegyzésként (mivel az Ószövetség olyan távoli korból származik, amikor még nem létezett irodalom, hiszen szinte senki nem tudott olvasni, akinek szólhatott volna), és tudván, hogy a benne leírtak számos ponton tökéletes egyezést mutatnak egyéb történeti leírásokkal, régészeti felfedezésekkel, és vallási, mitológiai alapművekkel, egyszerűen csak lássuk, amit elénk tár – agyalás, nem létező kódok vagy szimbólumok keresése nélkül. Miért érzem szükségét, hogy erről írjak? Mert meggyőződésem, hogy fontos dologról van szó, amivel a saját korosztályom már nem foglalkozik, de ha csak egyetlen ember érdeklődését jó irányba tudom terelni, már megéri. Rajtad áll, hogy tovább olvasol, vagy legyintesz egyet, és visszafekszel aludni.
Mindenekelőtt egy nevet említenék, azok számára, akik nem ismerik: Erich Von Däniken. Ez a svájci úriember egész életét az emberiség múltjának kutatásával töltötte, és teszi ezt mai napig. Felfedezései alapján írt könyvei egyedülálló gyöngyszemek, és ha egy egészséges szkepticizmussal közelítve, csak a 80%-át vesszük is komolyan, még mindig többet tanulhatunk belőlük magunkról, mint a világ összes hivatalos tananyagából együttvéve. Nem túlzok, hiszen az iskolák a történelmet primitív feltételezések, magyarázat nélkül álló elméletek (lásd Egyiptom piramisai) alapján oktatják, hatalmas ívben elkerülve szinte mindent, amire nincs hivatalos magyarázat. Dänikent nem kötik ilyen korlátok, személyesen látogatta meg bolygónk legtöbb titokzatos, misztikus helyét, és saját, illetve más nagy gondolkodók elméletei alapján olyan képet festett, ami számomra hihetőbb, és logikusabb mint azelőtt bármi.
Az Egyház számomra a jelenleg létező legnagyobb megtestesülése a nagybetűs Gonosznak, hiszen emberek milliói mellett egész civilizációkat, kultúrákat és vallásokat törölt el a Föld színéről saját hatalmának megszilárdítása során. Viszont a Bibliai Ószövetség nem az Egyház műve, hiszen minden jel szerint sok ezer évvel a kereszténység megszületése előtti időkben íródott. Az, hogy mai napig tele van érdekes, értékes és veszélyes információkkal, valószínűleg annak köszönhető, hogy mire az Egyház észbekapott, már nem tehette meg, hogy mindent eltüntessen belőle, hiszen akkorra világszerte rengeteg másolat terjedt el, és egy túl drasztikus módosítás több kárt okozott volna, mint hasznot. Ennek fényében érdemes elkezdeni az olvasást, és most pontosan ezt fogom tenni. Minden olyan mondatnál megállok, ami felvet egy kérdést, és röviden elemezni fogom. Nem én leszek az első, aki ezt teszi, előttem már rengeteg, nálam sokkal okosabb és műveltebb ember betűről-betűre felboncolta az írást, de előfordulhat, hogy róluk soha nem hallottál, engem pedig épp most olvasol, így én is csak egy eszköze vagyok az igazság szabadságharcának. Nem mellesleg, számomra is érdekes “utazás” lesz, így már önmagában megéri.
Ótestamentum, Mózes első könyve, “A teremtésről”
Mielőtt konkrét idézeteket emelnék ki, kezdeném egy egyszerű észrevétellel. A teremtés hét napos történetét mindenki ismeri, mert le van írva. Nem Isten írta le, hiszen róla egyes szám harmadik személyben beszél az írás, vagyis az ég, a víz, a föld, a fény stb. létrehozásánál már volt legalább egy szemtanú, aki rögzítette, amit tapasztalt. A vallási “ős-semmi” elmélete, amiben a megteremtett világ híján csak maga az Úr lebeg a megfelelő pillanatra várva, az első sornál megdől. Isten nem lehetett egyedül, és az sem valószínű, hogy ő maga kezdte el leírni a történetét.
A következő logikai bukfenc még az első oldalon érhető tetten. Először megteremté Isten a fényt az első napon, de csak a harmadik napon teremté meg a “két nagy világító testet”, vagyis a Napot és a Holdat. Volt tehát egy időszak, amíg napfény nélkül világított valami. Szándékosan írtam időszakot, mivel a napok hosszát is csak a Nap “megteremtése” után határozta meg. Természetesen nem valószínű, hogy Isten hozta létre a Napot és a Holdat (az univerzum többi részéről nem is beszélve, hiszen arról említés sem esik a Bibliában), de a megfigyelő/író számára úgy tűnhetett, ezért egyszerűen fogalmazva leírta, amit látott (és azt se felejtsük el, hogy a magyar szöveg ki tudja, milyen fordításokon át nyerte el mai formáját). De a második oldalon jön az első meglepi, amit a mai kor online szlengjével élve csak egy “WTF?” kommenttel illetnék…
“Mózes I. 1.26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra…”
Többes szám? Eddig egyedül volt, aztán hirtelen “magukra” hivatkozik, de a gondok csak itt kezdődnek. A történet szerint péntek volt, és konkrétan ezt olvashatjuk:
“Mózes I. 1.27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.”
Az egyes- és többes szám váltakozása önmagában elég zavarbaejtő, de a java pár bekezdéssel ezután következik, amikor az első hét elmúltával az egész emberteremtés elölről kezdődik, mert úgy tűnik, hogy a korábbiakkal ellentétben mégsincs élő ember a környéken.
“Mózes I. 2.5. … és ember sem vala, ki a földet mívelje”
Majd rögtön ezután:
“Mózes I. 2.7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.”
Gondolom, nem kell rámutatnom a furcsaságra, a kérdések jönnek maguktól. Napokkal a férfi és a nő megteremtése után kiderül, hogy nincs élő ember a vidéken, ezért megismétlődik az ember létrehozása, ezúttal viszont csak egy férfi az eredmény. Talán az első pár már meghalt? Komolyan kérdezem, hiszen mint mondtam, igyekszem szimbólumoktól és ködös magyarázatoktól mentesíteni az olvasottakat, a puszta tényekre koncentrálva. Nem tudom, neked mi jut eszedbe erről, de nekem Däniken nélkül is az volt az első gondolatom, hogy mennyit szenvedtek “nagyszerű” génsebészeink, mire először élő klónnal álltak a nyilvánosság elé. Aztán az Alien 4 talán legjobb (vagy az egyetlen jó) jelenete ugrott be, amikor a 8-as számú Ripley-klón rátalál az első hét sikertelen klónozási kísérlet eredményeire… Csak egy gondolat, de érdemes ízlelgetni. Az orrba lehelt élet már fogósabb kérdés, erről egyszerűen az jut eszembe, amit az elsősegély oktatáson tanultam, ott ugyanis pontosan ezt kellett tenni a földön fekvő, eszméletlen, nem lélegző bábuval: száj befog, nyak hátrahajt, orr bekap, és fúj. Ki tudja, van-e köze egymáshoz a kettőnek?
Tovább olvasva elég pontos leírást találunk a frissen létrehozott Édenkert pozíciójáról Asszíria és az Eufrátesz vidéke mellett - ebbe most nem mennék bele, de talán egy későbbi alkalommal összeszedem a rendelkezésre álló kutatási eredményeket. Az ember történetére koncentrálva folytatom az olvasást, és a következő fontos rész a tiltott fa bemutatása:
“Mózes I. 2.17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.”
Hát… Ez kérem szépen kamu. És nem a Biblia hazudik, hanem a Biblia tanúsága szerint az Isten. Ismerjük a folytatást, esznek a fa gyümölcséből, de nem halnak meg. Isten valamilyen okból rá akart ijeszteni az emberre, ezért hazudott neki. Meglehetősen emberi tulajdonság, de úgy is nézhetjük, hogy isteni, hiszen az ő hasonmásai vagyunk. Jópofa, nem? És hogy mi is lehetett az a fa? Hamarosan kiderül. Az első Bibliai kamu után megtudjuk, hogy az ember unatkozik egyedül, ezért az Isten olyat tesz, amit mai tudásunkkal már nem nagyon illik félreértelmezni.
“Mózes I. 2.21. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét.”
Az író tökéletes képest fest elénk: altatás, szövet eltávolítása, majd a seb ellátása. Manapság naponta sok ezer ilyen műtétet hajtanak végre világszerte minden isteni hatalom és vallási tartalom nélkül, szóval számomra nem kérdés, hogy mi történt itt. Az első sikeres “klón” génállománya már megfelelő alapanyagot biztosít további egyedek megteremtéséhez. Asszonnyá alkotá az Úr a kivett bordát, aztán újra kicsit előre szalad a történet, mert apát és anyát emleget, akiket a férfi elhagy az asszonyáért, de ne legyünk szőrszálhasogatók, mondjuk, hogy ezen a ponton ez előre látható volt.
A következő fejezet, “A bűneset” igen különleges. Egymagában tartalmaz minden tudást, ami bemutatja a világ (vagy talán inkább a társadalom) ma is érvényes, működő rendszerét. Egyrészt van egy beszélő kígyó, ami újszerű tulajdonság, mert azelőtt nem esik szó ilyen állati képességekről. Aztán az is kiderül, hogy a kígyó tud valamit, amit rajta kívül csak az Isten tudhat:
“Mózes I. 3.4-5. És monda a kígyó az asszonynak: bizony nem haltok meg. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.”
Hátborzongató a párhuzam a fenti jelenet és a napjainkban egyre élesedő globális drogpolitikai helyzet között. A természet sok olyan növénnyel (vagy gombával) ajándékozta meg az emberiséget, amelyek elfogyasztása a kígyó szavainak megfelelően a “szemek” megnyílásával, vagyis a mentális képességek fejlődésével, és egy azelőtt ismeretlen tudás megszerzésével jár, emellett nem hogy nem halálosak, de többnyire korunk rettegett betegségei ellen is hatásosak (valamint arról sem esik szó, hogy a tudás fája kipusztult volna, tehát akármi is volt az, mai napig létezhet). És mit mond a hatalom? Durva, nevetségesen alaptalan (és drága) propaganda által próbálja meggyőzni az embereket, akik “még nem ettek a tudás fájáról”, hogy ezek a növények károsak az egészségre, sőt, fogyasztásuk halálhoz vezet. Nos, szerintem ezt kár túlmagyarázni. Ha a világ legelterjedtebb vallásának legfőbb hatalma a saját szentírásuk szerint is nyíltan hazudott az embernek, hogy megőrizze azt az egyedi tudást, ami biztosítja hatalmát, akkor milyen értelmes érv szólhat amellett, hogy egy sima politikusnak bármit is elhiggyünk ezzel (vagy akármi mással) kapcsolatban?
Ha már “ébren” vagy, vagy épp ébredezel ezeket a sorokat olvasva, most nyilván elégedetten bólogatsz, és akármi is volt a te “piros pirulád”, valószínűleg hálás vagy a sorsnak, hogy megkaptad tőle az isteni tudást, és nincs semmi, amiért feladnád a nyitott szemek áldását. Körülöttünk viszonk sokan alszanak. Csukott szemmel, az “Isten” hazugságait mormolva járják a világot engedelmes bárányokként, és amikor a legjobb szándék által vezérelve elárulod nekik, hogy minden, amit eddig elhittek, hazugság, és létezik egy tudás, aminek a megszerzése után többé válhatnak egy kertben nevelt állatnál – TE leszel a bibliai kígyó, aki magára haragítja az Urat. Ismerős a jelenet? Szerintem te sem hiszel már a véletlennek nevezett Joker lapban, ami mindig mindenre rádobható, amikor valakinek nincs semmi használható a kezében. Az Isten ezután persze kikel magából, és rendkívül unszimpatikus módon, rosszindulatú átkokat szór mindenkire, aki érintett az ügyben, megmutatva ezzel valós énjét a gyanútlan olvasónak.
Elsőre befejezném itt. Kíváncsi vagyok a véleményedre, a gondolataidra, a hozzászólásaidra. Az 1200 oldalas Biblia harmadik oldalánál járunk, ezért érthető, hogy csak nagyon kis lépésekben haladhatunk. Nem is kell elkapkodni, hiszen mindössze néhány sor is elég nagy vihart tud kavarni azokban, akik eddig nem megfelelően értelmezték az írást.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
